„A Szerelmünk lapjai, és a Séta a múltba szerzőjétől”-, mikor Miley Cyrus messzeségbe révedő tekintete felett, a plakáton, megpillantottam ezt a feliratot, egyúttal megszületett a döntés is az Utolsó dal sorsát illetően: kimarad a repertoárból. Nicholas Sparks munkássága-pontosabban a belőlük készült filmek-, ugyanis hajszálpontosan azt a fajta általam rühellt romantikát képviseli, ami csak az üres közhelyeket ontja magából, persze a szakadatlanul véget nem érő nyál zápor mellett. Oké, ez így tényleg erős egy picit, főleg ha hozzávesszük azt is, hogy ezt megközelítőleg tizenöt-húsz perc Szerelmünk lapjai, és még kevesebb Kedves John alapján írtam le ilyen gyönyörűen, de most már e mellé felvehetem a másfél órás Utolsó dalt is ugye, mert megnéztem. És tartom a véleményem. Öhm…tudom, most összezavarhattam egy pár fejet, vagy akár többet is: „Nem úgy volt, hogy kimarad a repertoárból?” De, de úgy volt, csak aztán lepasszoltak nekem egy online-nézős „elég jó minőségű, és felirat is van rajta” linket, amire én meg „Na jó, egy kicsit belenézek…”. Igen, néha gondok adódnak a kicsit mennyiségjelző megtartásával, jól látjátok.
Aki úgy dönt, hogy tovább olvas annak vigyázat, mert spoileres-körzet.
Hm…nem is tudom, kezdjük talán az alkotásnak azon részével, amely a leginkább megosztja a közvéleményt, nevezetesen Miley Cyrus színészi tehetségével: mikor odafent sorban állás volt érte, akkor Miley is ott ácsorgott vajon a többiek között, vagy máshol, mondjuk a klotyón tartózkodott?
Szerintem, valahogy úgy eshetett meg a dolog, hogy az adományozás végére még pont időben beesett, és a maradékból éppen hogy, de jutott neki. Szóval, nem belőle lett meggyúrva a következő Meryl Streep, de azt a kemény külső (mindenki bek*phatja, meg lekophat, de) érző szívet takar (tök szeretem a cuki teknősöket, szabadidőmben Tolsztojt olvasok, és mindig kisegítek egy barátot, ha kell) figurához szükséges mufurc arckifejezést, és önfeledt kacagás váltogatását helytállóan hozta. És ugyan szeressük azokat a szórakoztató grimaszolást, amit eddigi egyetlen karaktere (ha valakinek nem lenne világos: Hannah Montana) megszemélyítése során levágott, de azért megnyugtató, hogy másra is képes azon kívül.
A történet pediglen annyi, hogy van ez a Ronnie, aki egy fekete Martens bakancsos, a fentebb részletezett személyiséggel bíró csaj, és enyhén szólva nincs attól túlságosan elragadtatva attól, hogy a nyarat a nappal erősen izmozott röplabdás srácokkal, és napbarnított hosszú lábú, és karcsú csajokkal, este meg jó hangulatú bulikkal tarkított tengerparttól csupán egy köpésre lakó apjánál kell töltenie. (Tényleg, szörnyű…) Az ok: az apja elhagyta őket (őt, anyuját, kisöccsét Jonaht) évekkel ezelőtt, és sose tudott neki megbocsátani e miatt. Na majd néhány veszekedős jelenet átrágása után, mikor végre neki is leesik, hogy az apja tök jó arc…! Közben, a lehető legegyedibb módon megismerkedik Willel (Liam Hemsworth)-, a fiú leönti epres shakekel-, akibe némi tojás halom őrködéssel, lubickolással, és sárcsatával később bele is szeret.
Kvázi, nulla dráma nélkül Nicholas Sparks műremek nem létezik, úgyhogy ennél a pontnál sürgősen be kellett izzítani a kötelező dráma-paneleket, melynek az ordenáré klisé töltete rém erőltetetten sült el, a hatásvadászatról nem is beszélve. Az utolsó negyed órában, az eddigiekben gondosan építgetett kapcsolati hidakat miszlikbe zúzták, egy olyan összeveszéssel, melynek a gyújtópontjában egy abszolúte mondvacsinált, és felnagyított indok állt, és egy hirtelen égből pottyant halálos betegséggel (rák). Majd ezeknek a kapcsán az arcunkba tolták a sokszori emlegetéstől már meglehetősen kopottas tanulságokat, hogy: mindenki követ el hibákat, azt csináld, amit szeretsz, satöbbi, satöbbi…
10/5-, egyszer meg lehetett azért nézni, de az utolsó bekezdésben lévő elbarmolt hülyeségei miatt egy közepesnél többet nem nagyon érdemel. Ja, és még két-három pozitív egysorost ide benyomorgatnék: az OST meglepően jól össze lett rakva, Greg Kinnear (Apa) nagyon szépet alakított, talán nála nem éreztem az egész produkciót belengő manírt, és a teknősök, valamint a hozzájuk kötődő jelenetek eszméletlen aranyosak, és mosolygósak voltak.
Máté
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése