Az előzetes információ áramoltatásán kívül- figyelitek a kétértelműséget-, azért is jó, hogy benne vagyunk ebben a trailer posztolgatós bizniszben, mert a melléje kanyarított történeti leírások pont kapóra jönnek, hogyha az adott filmről éppen kritikát szeretnénk írni: a sztoriline ecsetelését elintézhetjük annyival, hogy beszúrunk egy linket, egy múltbéli bejegyzéshez, ahogy én teszem most, ide. (Az előd-blogunkhoz vezet a hivatkozás, nem meglepődni) És azután rögtön az elemzős, kritizálós szakaszhoz ugorhatunk, muhaha.
Ha az alkotás egy klasszikus üldözős, „fogócska” sémára van kihegyezve, ahogy a Salt esetében is, általában már a kergetőzés elején állást foglalunk amellett, hogy akkor kinek is szurkoljunk az elkövetkezendőkben, vagyis ki lenni jó, ki lenni rossz. Nos, itt a film első felében nem igazán tudtam ezt eldönteni, mivel az Angelina dús ajkú Jolie révén megszemélyesített Evelyn Salt ügynök grandiózus Pál-fordulatokkal ingázik a két szerepkör között, legalábbis a néző szemével nézve.
Ha az alkotás egy klasszikus üldözős, „fogócska” sémára van kihegyezve, ahogy a Salt esetében is, általában már a kergetőzés elején állást foglalunk amellett, hogy akkor kinek is szurkoljunk az elkövetkezendőkben, vagyis ki lenni jó, ki lenni rossz. Nos, itt a film első felében nem igazán tudtam ezt eldönteni, mivel az Angelina dús ajkú Jolie révén megszemélyesített Evelyn Salt ügynök grandiózus Pál-fordulatokkal ingázik a két szerepkör között, legalábbis a néző szemével nézve.
A továbbiakban több, mint valószínű, hogy spoileres régióba léptek át!
Az egyik pillanatban még a kék kontaktlencsés, szőke copfos változatában meggyőzően esküdözik, hogy Ő nem, semmiképpen sem orosz kém, és én ezt el is hittem neki, egészen addig, amíg nem gyártott le egy kézi készítésű nagy detonációjú bombát (biztos van rendes neve is, de hát nem vagyok szakértő, nem tudom mi az), és vágta azt egy horda kommandós képébe. Meg nem nyírta ki az orosz elnököt. Szóval ezek a kis elenyésző apróságok megingatták a belé vetett bizalmamat…de, persze egy vérfürdős mészárlás rendezése ismét megszilárdította. Mindegy. Az azonban nem, hogy e miatt joggal írható egy plusz pont a produkció számlájára. És még egy, azért a- mindenféle irónia, és gúny nélkül jegyzem-, számomra váratlan csavarért a vége felé.
Mínusz pontok kiosztása esetleg az eltúlzott tökéletes tökösségnek (ami miatt a Chuck Norris, és Jack Bauer viccek is keletkeztek) járhatna, de én nem osztom ki, mert Jolienak- mint mindig-, remekül állt, nem úgy, mint a csontsoványság, vagy a szőkeség.
Mondjuk a befejezésnél vidáman az arcunkba integető hihetetlen abszurdumnál, túlélni a túlélhetetlent, elvetették azt a sulykot, de úgy néz ki, hogy a folytatáshoz való lehetőség beágyazása a célját inkább tartották szem előtt, mint a hitelességet.
Angien kívül-bár tegyük hozzá, hogy nehezen lehetett konstatálni-, mások is feltűntek ám, példának okáért szerephez jutott Liev Schreiber is, aki- biztosan sokszor tapasztaltátok Ti is ezt a roppant idegesítő érzést-, arcra nagyon ismerős volt valahonnan, de hogy honnan is pontosan, azt nem tudtam hova tenni. Aztán idővel, leesve koppant az a hoppá, hogy Wolverine… ám ahhoz, hogy a Sikolybéli megjelenése is, már az imdb volt szükséges.
10/7-, Nem, nem mondom azt, hogy az év, még a hónap akció filmje sem, azért, mert nem az. Egyszer nézős fajta, de annak az egyszeri megtekintésnek a során ha nem is rágjuk le tövig a körmünket közben, de korrekt módon leköt, már ha a figyelmünkről van szó. Jó, egyszer-kétszer megesett, hogy fészkelődtem a székemen, de az a kelleténél fagyosabb, mirelit hűtő légkondinak volt betudható, mint sem az unalomnak.
Az egyik pillanatban még a kék kontaktlencsés, szőke copfos változatában meggyőzően esküdözik, hogy Ő nem, semmiképpen sem orosz kém, és én ezt el is hittem neki, egészen addig, amíg nem gyártott le egy kézi készítésű nagy detonációjú bombát (biztos van rendes neve is, de hát nem vagyok szakértő, nem tudom mi az), és vágta azt egy horda kommandós képébe. Meg nem nyírta ki az orosz elnököt. Szóval ezek a kis elenyésző apróságok megingatták a belé vetett bizalmamat…de, persze egy vérfürdős mészárlás rendezése ismét megszilárdította. Mindegy. Az azonban nem, hogy e miatt joggal írható egy plusz pont a produkció számlájára. És még egy, azért a- mindenféle irónia, és gúny nélkül jegyzem-, számomra váratlan csavarért a vége felé.
Mínusz pontok kiosztása esetleg az eltúlzott tökéletes tökösségnek (ami miatt a Chuck Norris, és Jack Bauer viccek is keletkeztek) járhatna, de én nem osztom ki, mert Jolienak- mint mindig-, remekül állt, nem úgy, mint a csontsoványság, vagy a szőkeség.
Mondjuk a befejezésnél vidáman az arcunkba integető hihetetlen abszurdumnál, túlélni a túlélhetetlent, elvetették azt a sulykot, de úgy néz ki, hogy a folytatáshoz való lehetőség beágyazása a célját inkább tartották szem előtt, mint a hitelességet.
Angien kívül-bár tegyük hozzá, hogy nehezen lehetett konstatálni-, mások is feltűntek ám, példának okáért szerephez jutott Liev Schreiber is, aki- biztosan sokszor tapasztaltátok Ti is ezt a roppant idegesítő érzést-, arcra nagyon ismerős volt valahonnan, de hogy honnan is pontosan, azt nem tudtam hova tenni. Aztán idővel, leesve koppant az a hoppá, hogy Wolverine… ám ahhoz, hogy a Sikolybéli megjelenése is, már az imdb volt szükséges.
10/7-, Nem, nem mondom azt, hogy az év, még a hónap akció filmje sem, azért, mert nem az. Egyszer nézős fajta, de annak az egyszeri megtekintésnek a során ha nem is rágjuk le tövig a körmünket közben, de korrekt módon leköt, már ha a figyelmünkről van szó. Jó, egyszer-kétszer megesett, hogy fészkelődtem a székemen, de az a kelleténél fagyosabb, mirelit hűtő légkondinak volt betudható, mint sem az unalomnak.
Máté
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése