Katy Perry második szólólemeze esetén roppant széles a közérdekeltség rétege, szóval tökéletesebb alanyra az album kritikák visszatolatására a kínálatunkba, aligha akadhattam volna, azt hiszem.Az újabb korong magyarba átültetve a Tini álom (Teenage Dream) elnevezéssel bír, aminek hiány nélkül eleget tesz: hangzását elnézve, és korlátoltabb szókincsű angolomat egyesítve leszűrtem, végig hűen igazolja a címet, ugyanis két igen olyan fogalom köré tekerhető fel, amelyek nagy általánosságba véve, és leegyszerűsítve nézve minket, tizenéveseket a legtúlnyomóbb részben foglalkoztat: szerelem, és bulizás. Az oka pedig nyilvánvalóan az, hogy ez egyúttal Katy agyi szféráját is lefedi, mostanság- nem tudom ki, mennyire van képben a Russel Brandes jegyességgel-, legalábbis biztosan.
Amúgy, nem mintha e miatt egyszer is a felszínesség hibájába esne, vagyis…na jó, egyszer pont, hogy igen, ha a nyári sláger kényszer California Gurlst vesszük- itt se cáfolom meg, nálam továbbra is akusztikus környezetszennyezés számba megy, bocsi-, de többször szerintem ügyesen kikerüli a további rágógumi-popos fogásokat. A fülbemászósággal egyetemben,- főleg a hallgatók nagy szerencséjére-, ami az anyag legmegkapóbb tulajdonsága.
10/7-, meglehet, hogyha a nem figyelne ott az orrán az a jól ismert rózsaszín szemüveg, ez a hetes egy nyolcasba görbülne át, de nem igazán tudok vele azonosulni, higgyétek el, én sajnálom ezt a legjobban. Ez viszont nem másítja meg a tényt, hogy objektíve egy egyszerre igényes, és könnyed cd csusszant napvilágra.
Máté
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése