Második esély, erről bizonyára mindegyikőtök hallott már, elvégre amolyan szabályszerűséggé kinőtt indokká vált, mi szerint mindenkinek jár, és hogy tudjunk valamire hivatkozni, hogyha valaki, esetemben valami egy oltári nagy hülyeséget tett, mégis azzal szemben nagylelkűen megbocsátunk neki a későbbi jó útra térésben reménykedve, annál az igen egyszerű ténynél fogva, hogy hát…szeretjük. A Gossip Girl megkapta tőlem a 3. szezon folyamán. A gond az, hogy én nem kaptam tőle semmit, vagyis de, csak épp olyat nem, ami nyomós érv lenne a negyedik évadra maradás mellett.
Kicsit elmélkedtem azon is, hogy netalántán nem is a sorozat, hanem én változtam meg annyira, hogy a maga tövig lemerített kikapcsolós, kissé sekélyes, bűnös szenvedélyes, de frappáns módján többé nem szórakoztat, de nem: ugyanis belefogtam a Narancsvidék nevezetű hasonszőrű (és szintén Josh Schwartz készítős) tini-töltelékes kreációba, és töredelmesen bevallom, hogy bazi jól el vagyok rajta. Szóval, nem bennem van a hiba.
És ez nem egy au revoir, köszönjük, ennyi volt benyögéssel lezárt bejegyzésnek, s egyben egy figyelemfelhívásnak lett szánva, hogy nincs többé GG a részemről. Mert újabb kéztördelős vallomás következik: igenis van! Megadtam neki a nagyon kis porcióra mért, de azért esélyt, ráadásul a harmadikat. Amit az íratlan törvény se ír elő.
Miért? Ismételten egy mentegetőzéshez klisésre használódott mondást hozhatok fel erre a kérdésre: a megszokás rabjává váltam. Tudom, hogyha most nem, egy gyenge, nézni való téren pangásos pillanatomban később úgyis megnézném, előbb, vagy utóbb, tökmindegy, a lényeg, hogy sor kerülne rá. A duzzogós na most nem nézlek, mert szar vagy szünet pedig értelmetlen, meg persze felesleges.
Főleg úgy, hogy ez az évadnyitó nem is volt annyira szar, így első mustra után legalábbis nem. Bár egy párizsi atmoszféra, aminek köztudottan nagy szerelmese lennék, valamint egy imádnivaló Katie Cassidy, nos határozottan enyhítő körülmény. Az idézgetésre termett, szellemességgel megfejelt dinamikus dialógok mindig is a széria egyik főizomzatát tették ki, a Belles De Jour nézése alatt ez így újra eszembe jutott. Spoilerekbe most inkább nem bocsátkoznék, mert azt már megtettem korábban.
10/6-, rendben, elismerem hogy rohadtul nem tűnik soknak, többszöri ránézés után se, de higgyétek el a 3. évados fináléra szívem szerint kiosztott 2-3 pontos pontszámhoz viszonyítva, tőlem az.
Máté
Kicsit elmélkedtem azon is, hogy netalántán nem is a sorozat, hanem én változtam meg annyira, hogy a maga tövig lemerített kikapcsolós, kissé sekélyes, bűnös szenvedélyes, de frappáns módján többé nem szórakoztat, de nem: ugyanis belefogtam a Narancsvidék nevezetű hasonszőrű (és szintén Josh Schwartz készítős) tini-töltelékes kreációba, és töredelmesen bevallom, hogy bazi jól el vagyok rajta. Szóval, nem bennem van a hiba.
És ez nem egy au revoir, köszönjük, ennyi volt benyögéssel lezárt bejegyzésnek, s egyben egy figyelemfelhívásnak lett szánva, hogy nincs többé GG a részemről. Mert újabb kéztördelős vallomás következik: igenis van! Megadtam neki a nagyon kis porcióra mért, de azért esélyt, ráadásul a harmadikat. Amit az íratlan törvény se ír elő.
Miért? Ismételten egy mentegetőzéshez klisésre használódott mondást hozhatok fel erre a kérdésre: a megszokás rabjává váltam. Tudom, hogyha most nem, egy gyenge, nézni való téren pangásos pillanatomban később úgyis megnézném, előbb, vagy utóbb, tökmindegy, a lényeg, hogy sor kerülne rá. A duzzogós na most nem nézlek, mert szar vagy szünet pedig értelmetlen, meg persze felesleges.
Főleg úgy, hogy ez az évadnyitó nem is volt annyira szar, így első mustra után legalábbis nem. Bár egy párizsi atmoszféra, aminek köztudottan nagy szerelmese lennék, valamint egy imádnivaló Katie Cassidy, nos határozottan enyhítő körülmény. Az idézgetésre termett, szellemességgel megfejelt dinamikus dialógok mindig is a széria egyik főizomzatát tették ki, a Belles De Jour nézése alatt ez így újra eszembe jutott. Spoilerekbe most inkább nem bocsátkoznék, mert azt már megtettem korábban.
10/6-, rendben, elismerem hogy rohadtul nem tűnik soknak, többszöri ránézés után se, de higgyétek el a 3. évados fináléra szívem szerint kiosztott 2-3 pontos pontszámhoz viszonyítva, tőlem az.
Máté
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése