Ajánló: Alice - a minisorozat (2009)

. 2011. augusztus 14., vasárnap
  • Agregar a Technorati
  • Agregar a Del.icio.us
  • Agregar a DiggIt!
  • Agregar a Yahoo!
  • Agregar a Google
  • Agregar a Meneame
  • Agregar a Furl
  • Agregar a Reddit
  • Agregar a Magnolia
  • Agregar a Blinklist
  • Agregar a Blogmarks

Mióta világ a világ… na jó, a könyv megjelenése óta millió meg egy feldolgozás született Lewis Carroll klasszikusából, az Alice Csodaországban-ból. Rajzfilmek, filmek, számítógépes játékok, némelyik arra a részre utazva, amelyik a gyerekeknek szól, némelyik pedig inkább a horror-elemeket erősíti fel, és inkább a felnőtteknek nyújt tökéletes szórakozást.
Talán nem is létezik két egyforma, valószínűleg pontosan azért, mert mindenki másképp értelmezi a nagyszerű regényt, ami azért, valljuk be, felnőtt fejjel kicsit olyan, mintha Carroll bácsi néhány vicces cigi után leült volna, és leírta volna mindazt, ami elszállt elméjében megjelent.
Ettől függetlenül nekem maga a történet óriási kedvencem, és eddig csak egy feldolgozása okozott csalódást. Sajnálatos módon pont az, amitől a legtöbbet vártam volna. A Tim Burton-féle. Az ember azt hinné, ha egy elborult elme áll neki feldolgozni egy elborult történetet, csak jó sülhet ki a dologból, de… mindegy, hagyjuk is, ez most nem ennek a helye. A tovább mögött egy másik Alice-ről lesz szó, mint a bejegyzés címe is mutatja, inkább ajánló, mint kritika formájában, de jönnek a spoilerek, mint a vihar.




A helyzet az, hogy nekem már nincsenek nagy igényeim mikor Alice feldolgozásokat keresek, jónéhány éve már csak egy vágyam van: egy olyan filmet, sorozatot bármit látni, ahol Alice boldogan él a Kalapossal, amíg meg nem hal. Persze, nem olyan formában, hogy Alice egy kislány a kalapos meg a Disney-rajzfilmből ismert őszes törpe, mert az még nekem is durva lenne. Tim Burtonnek megvolt erre a lehetősége. Nem élt vele.
Sosem hittem volna, hogy majd egy SyFy-film fogja megadni nekem azt, amire már olyan régen vártam, de nem csak emiatt lett ez az alkotás ettől a perctől fogva az egyik kedvenc Alice-feldolgozásom.
A történet, a mai, modern korban játszódik, Alice pedig egy feketeöves, belevaló csaj, akinek az élete, legalábbis a szerelmi része, szépen kezd rendbe jönni, hiszen azt hiszi megtalálta élete szerelmét, akit még az anyukájának is bemutat. A dolog szépséghibája aztán, hogy pont a vacsora után a Szőke Herceget elrabolják, és az elrablók, a pasassal együtt, felszívódnak egy tükörben. Alice pedig hopp, már ugrik is utánuk. Természetesen Csodaországba kerül, bár ez a Csodaország is némiképp másabb, mint amit a gyerektörténetekben megszokhattunk, hiszen az emberek világával az is fejlődött. A Királynő egy kaszinóban lakik, ahol embereket szórakoztatnak, igen ám, de ez csak álca, ezeknek az embereknek ugyanis lecsapolják az érzelmeiket, amiket aztán jó pénzért eladnak a gazdag csodaországi lakosoknak, egy bizonyos Teaházban. Igen, annak a teaháznak a tulajdonosa a mi Kalaposunk, aki ugyan nem uzsonnázik állandóan, de cserébe nagyon dögös. Igen, tudom, dögös kalapos… ki hallott már ilyenről? A lényeg, hogy Alice és ő aztán megpróbálják kitalálni, hogy lehetne Alice-t meg a barátját épségben hazajuttatni, persze, ha közben megdöntenék a királynő hatalmát, az sem lenne rossz dolog, de természetesen a dolog bonyolultabb, mint amilyennek tűnik. Vannak repülő flamingó-motorok, nyúlfejű bérgyilkosok, lovagok, és persze fél pillanatra azért feltűnik mindenki kedvenc vigyorgó macskája, Fakutya is.
Kisebb költségvetésű filmről van szó, szóval senki ne várjon csodálatos számítógépes tájakat, élethű mesebeli teremtményeket, vagy bármi ilyesmit. De én mindig azt mondom: ha van egy érdekes történet, az ember egy idő után megfeledkezik arról, hogy a kis költségvetésű dolgokon mosolyogjon. Az Alice-nak meg bizony nagyon érdekes története van.
Mindössze két részből áll a sorozat, igaz, két másfél órás részből, szóval elég komolyan kell érteni a minisorozat kifejezést, de igazi Alice-rajongók számára szerintem mindenképp megéri, akár több apróbb részletre bontva is, mintha normális sorozatot nézne az ember. Bár én is ezt terveztem, mégsem tudtam megállni, hogy ne nézzem meg egyben a kettőt, szépen el is ment vele egy fél éjszakám.
(Lányoknak: ha esetleg megnéznétek, és nektek is bejönne a Kalapost alakító Andrew Lee Potts, ajánlom az ennél sokkal hosszabb sorozatát a Primeval-t. Igaz, eddig kábé másfél részt láttam csak belőle, de azért jó. Vannak benne dínók. Amint lesz rendesen működő netem, letöltök pár évadot, talán majd nyilatkozok is róla.)

Bebe

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

A ti ajánlásotok után megnéztem és hááát ... <3
Maga az Alicet alakító színésznő nem igazán jön be de maga a film az nagyon tetszett. Ja meg persze szerelem első látásra Hatter-rel <3 :)

ads