Hát. Hm. Ja, mondhatni én ismételten vissza tudnék baktatni a fedélzetre, figyelembevéve, hogy írásbelistül, szóbelistül szőröstül bőröstül mindenestül magam mögött hagytam az őszi érettségi időszakot. Csak még azt nem tudom, hogy szeretnék-e, illetve mennyi értelme lenne.

Comic Con 2011

Égig tornyosuló spoiler halmok, egymásba torkolló promóciós dömping fotósorozatokkal, előzetesekkel, teaser és nem teaser-poszterekkel, s az általános rajongói őrület jellemzi az idei Comic Con-t is, szóval mondhatni szépen tartja azt a jó szokását, hogy egy páratlan vizuális és auditív orgiaként szolgál mindenki számára, akiben akár töredék részben, de fellelhető a geek szellemiség. Aki még behatároltabban szeretné magáénak tudni a Comic Con fogalmát, annak ajánlott a tavalyi erről szóló bejegyzésünk meglátogatása.

A későbbiekben kilátás várható jó néhány közönség kedvenc sorozat legfrissebb sajtó anyaguk bemutatására a mi tolmácsolásunkban is: True Blood, Vámpír Naplók, Chuck, Trónok harca, The Walking Dead, Supernatural, vagy az újonc Secret Circle és a Ringer csak, hogy párat említsek.

Természetesen az évente megrendezésre kerülő rendezvény gerincét képező szuperhősös képregények, pontosabban azoknak a filmes adaptációjához tartozó panelek által kibocsátott friss tartalom is esedékes: Pókember, Batman, A bosszúállók

Valamint még idén, vagy jövőre újabb darabbal érkező sequel, mint a jobbára tizenévesek hisztériáján felkapaszkodott Alkonyat, vagy a Prometheus címmel jelentkező Alien-reboot is a sorban ácsorog, egy-két egyéb néznivaló mellett, mint például a mesei betét alapján kimunkált Hófehérke feldolgozások, vagy a futurisztikus sci-fi thriller az In Time.

És igen, bizonyára már konstatáltátok, vagy ha még nem, akkor most mondom: ez egy fajta felvezető come back szerűség volt ez a poszt, visszatértünk. Már ha van még kikhez, reméljük hogy igen, vagy legalábbis, hogy lesz. Továbbá minden csalódott, frissítésért hiába visszanéző olvasónktól bocsánatot kérünk, tudjuk nem ez volt az első alkalom, de van úgy, hogy magánéleti dolgok miatt az ember hirtelenjében kiesik a pikszisből, örülnénk neki, hogyha ezt némi empátia felhasználásával meg tudnátok érteni.

Bebe, Máté

beköszönnék immáron

Ezt a mondatot hát-tal szerettem volna kezdeni, de mivel azt nem illik, így csak pusztán rátok zúdítom a tényt, hogy igen, itt vagyok én is, csatlakoztam a cultmosaic blogger-hálozatához. Biztos, hogy sokan ismertek, aki viszont erősen gondolkodás után is csak kérdőjeleket tapasztal a feje fölött, na, annak üzenem, hogy nincs baj, majd megismer. Máté, aki egyben a világhálós bff-em kért rá, avagy fundáltuk ki, hogy mi lenne, ha bejönnék a képbe én is, és a majdnem egy hónapja tartó szünetet ezzel fel is oszolhatnánk, és a blogon mindenki boldogan folytathatná a megszokott rendet. Egy másodpercet nem gondolkodtam és belementem, mert szerintem ez így nagy lehetőség, és remek ötlet, plusz én se maradok blog nélkül (történt egy kis baleset a bubblechek-kel nemrégiben). Úgyhogy álohá, virágfüzér a nyakba, koccintás, miegymás, én is itt lennék, remélem, nem vicsorog a fogatok rám, mert megpróbálok most már én is napra készen adagolni nektek a világ és a média kelendő és kurrens híreit, infógyárát. ekszo-ekszo.

Lexie

New kid on the block

Nos, igen, tömör, vastag ponyva lett hajítva a Kultúrmozaikra, amely egy jó masszív két hónapig nem is lett lehúzva róla. Újfennt. Ez különösebb jelzésértékű poszt kirakása nélkül is feltűnhetett. A kifogás, és szabadkozás tömbök felsorakoztatására nem is koptatnám feleslegesen a billentyűzetem, mindössze annyit ehhez még, hogy így alakult. És ha most egy facebook bejegyzéssel egyeztetném össze a blogot, akkor annak a hasonlatnak az értelmében, bárki aki egy csepp késztetést is érzett arra, hogy kiosszon nekünk egy 'tetszik'-et (láájkot), magyarán bírja a lapot, valamint az azon folytatott ügyködésünket, attól bocsánat, és elnézést, de tényleg. 

Azonban a blog felületén képződött porréteg lefújása megkezdődött, egy a régitől ugyan nem teljesen elütő (hiába, nálam minimalizmus, meg letisztultság rlz), de vadonatúj kinézet, s ezen poszt megírásának a formájában. De a fő attrakció-merthogy van olyan is-, még csak most következik, egy külön bekezdést indítva neki: 

Lexie. Erősen sejthető, hogy egy újabb nőnemű szerkesztőt takar ez az elnevezés, és ez a sejtés nagyon is helytálló: a Kultúrmozaik Team plusz egy taggal lett gazdagabb a már meglévő blogger állomány mellé, ami ugye belőlem (Máté), Bebéből, és persze Lollie-ból áll, csakhogy tisztázzuk a felállást. 

Lexie-t többen is ismerhetitek, hogy kicsoda is ő, mivel azonos a Bubblecheck teljhatalmú úrnőjének személyével, ami ugye egy ehhez hasonlatos sémára épülő blogként funkcionált. Hogy miért írok róla múlt időben, természetesen nem egy szaftos titok fedte botrány szagú insider-info, de azt majd szerintem maga Lexie fogja megosztani veletek a bemutatkozó bejegyzésében. Addig is hozzá tenném, hogy ebből a tényből kifolyólag egyáltalán nem felderítetlen terep számára a blogger-szakma, a popkultúra, s annak ágazatai meg aztán végképp nem, épp ellenkezőleg: izmos rutinra tett szert bennük, s ez az egyik oka is annak többek között, hogy irtóra örülök, amiért elfogadta a felkérést. Szóval több, mint valószínű, hogy nem csak csapatunk, de Ti, látogatók is mit ne mondjak, elég jól jártok vele.

Ezen kívül, magától értetődő, hogy nyugodtan számíthattok friss, az elmaradást, s egyben újdonságokat tartalmazó posztokra, mert hamarosan nagyban csapatni fogjuk őket. 

Máté

Lelépek egy kicsit

Szóval, az a nagy helyzet, hogy én most...na jó, nem most rögtön, de a lehető legközelebbi jövőben, mondjuk úgy holnap off üzemmódba kapcsolok át, legalábbis ami a virtuális interaktív jelenlétet illeti: elszabadságolom magamat nagyjából két hétre, nyaralni megyek. Elvégre, nekem is kijár, vagy mi a szösz.

Ez ugye azt is jelenti egyben, hogy erre az időre a részemről friss bejegyzés nem igazán várható, tehát ne is várjatok. Viszont, rajtam kívül van még két illető, akitől remélhettek egy-két újabb posztot:

Az egyikük, nem volt gondolom nehéz dolog rájönni, a Kultúrmozaik Queen B-je, a.k.a. Bebe.

A másikuk, egy meglepetés vendégblogger, pontosabban bloggerina, merthogy ismételten a női nem egyik képviselőjéről van szó: Eszti. Rendszerint itt találjátok meg, egyébként. Amíg nem vagyok, Ő fogja addig betölteni azt a már-már feneketlen űrt, melyet végtelenül szerény, és mindazonáltal roppant becses személyem hagyott. Fogadjátok sok-sok szeretettel, tudjátok, ahogy azt ilyenkor kell.

Na, más nem is maradt hátra csak a búcsú, tegyünk is neki eleget:

Á Tout'/Au revoir!

Máté