Andrew Niccol legújabb agymenése egy igen érdekes utópiában játszódó akció sci-fiben öltött testet, melyben az idő pénz, úgy értve, hogy a szó szoros értelmében az: a jövő fizetőeszköze. Ez a futurisztikus társadalmi mutáció szolgáltatja a Lopott Idő koncepciójának az alapot, s még részletezve pedig úgy néz ki a dolog, hogy a jövőben mindenki 25 éves koráig él, utána stagnál az öregedésben, viszont ahhoz, hogy tovább éljen, meg kell keresnie rá a szükséges betevőt, jelen esetben ugye az időt. Amit nem csak az életévek számának a gyarapítására lehet beváltani, hanem a talán egy hangyányit kevésbé létfontosságú mindennapi kávé adagunkat is megvehetjük rajta.
Justin Timberlake ezzel a művel is gyanítom azon volt, hogy még jobban kidomborítsa színészi imázsának bicepszét, így bevállalta a főszerepet, ergo egy munkásosztálybeli tróger srác szerepét, aki alig tudja magát megszedni az egyik napról a másikra való tengődéshez kellő időmennyiséget, mindaddig amíg Matt Bomer a White Collarból (és nem utolsó sorban a Chuckból) át nem ruházza rá mind az egymillió évnyi idejét, hogy végül levesse magát egy hídról. Ezzel a lépésével ugyan újgazdag időmilliomossá tette Justint, ám egyben egy gyilkosság elkövetőjének gyanúsítottjává is.
Kettejükkel amúgy meglepő módon nem értünk a „nagy nevek” sorának a végére, elvégre Amanda Seyfried (egy tök felesleges, és előnytelen parókaválasztásban), Olivia Wilde, Alex Pettyfer, és Cillian Murphy is egytől egyig megtisztelik jelenlétükkel a széles vásznat ebben az alkotásban.
Szeressük ha egy előzetes bő lére van eresztve, de ez a maga négy perces időfizetségével talán túlságosan az lett, legalábbis nagyjából az egész film benne van, tehát akik nem szeretik maguknak lelőni a teljes szinopszist, azok tartózkodjanak tőle, és vigasztalódjanak a lentebb meghúzódó plakát fogattal.
Máté
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése