Mivel ősztől a Culture Mosaic amerikai helyszíni tudósítója leszek, azt hiszem stílusos lesz ha a visszatérő alkotásom a Captain America, azaz az Amerika Kapitány című moziról fog szólni. Lássunk is hozzá.
Egy kis háttérinfó azok számára, akik nem tudnák ki is Amerika Kapitány. A Marvel egyik szuperhőse, az első képregény az ő főszereplésével 1941-ben jelent meg. Azóta persze már rengeteg sztori megjelent róla, egyedül, vagy éppen más szuperhősökkel társulva (Avengers), de a történet mindig ugyanott kezdődik, erről a szól film is.
Steve Rogers egy nyápic, beteges srác, aki mindenképp részt szeretne venni a II. Világháború eseményeiben, a hazáját szolgálva, rengetegszer próbálkozik toborzásokon, de mindig elutasítják, amint meglátják milyen sok különféle betegsége van. Végül egy tudós felfedezi, és egy különleges szérum segítségével, mondhatni szuperkatonát varázsol belőle, óriási izmokkal, meg mindennel, ami kell. Eleinte reklámarcként használják, később, természetesen kikerül a csatamezőre és aprítja a gonoszt, mert másképp nem lenne érdekes a film.
A legnagyobb ellenség a Hydra nevű szervezet, és annak a vezetője, Vörös Koponya.
Képregény-rajongók számára nem újdonság, mi történik a Kapitánnyal, akár a film, akár a képregények közben, de szerintem sokan közületek nincsenek tisztában Steve Rogers sorsával, szóval nem szeretném lelőni az egész poénját. Nem tipikus befejezés, azt kell mondanom.
A történet nem hibátlan, elég ha csak arra gondolunk, Amerika Kapitány milyen könnyen rohangál az ellenséges táborban óriási Amerika zászlós pajzsával, mintha azt mutogatná, itt vagyok, ide lőjetek, mégsem veszi észre a kutya sem. Szuperhősös filmnél azonban nem is vár az ember tökéletes logikai megoldásokat, vagy hosszú eszmecseréket arról, melyik fegyver vagy szérum hogyan működik, bár oké, főleg pár fura kék fényt kilövő puskáról kicsit több magyarázatot el tudott volna viselni a forgatókönyv, és pár perccel igazán hosszabb lehetett volna a jó és a rossz epikus harca a film végén, de nem lehet panasz, alig akadnak üresjáratok a filmben.
Nem szeretnék ötezer bekezdésen keresztül áradozni arról, Chris Evans mennyire dögös, és milyen jól mutatott abban a (sajnálatos módon túl rövid) jelenetben mikor félmeztelenül ácsorgott, mert nyilván nem az határozza meg egy film jóságát, hogy néz ki a főszereplő, de hogy egyik jó barátnőmet idézzem: szívesen tenyésztésbe venném.
Negatívumként szeretném kiemelni a magyar szinkront. Sajnos képtelen vagyok bárkit, akár tudósról, akár főgonoszról van szó, mikor olyan erőltetett akcentussal szólalnak meg, mint Dr. Genya, vagy éppen Mr. Garrison a South Parkból, azokban a részekben, mikor meleg lett. Talán azért nem is fogtam fel, miről beszéltek ők, szinte folyamatosan. Elképzelhető, hogy tulajdonképpen megosztották a közönséggel zseniális, gonosz vagy éppen zseniálisan gonosz terveik minden apró részletét, csak a közönség egy része (én) túlságosan azzal volt elfoglalva, hogy röhögjön rajtuk. Not cool, magyar fordítók.
Összességében, Amerika Kapitány kalandjai megérnek egy 8/10-es pontszámot, mert ha a szuperhősös filmeket nézzük, mindenképp remek alkotás ez. Azok számára, akik moziban nézik, javaslom, hogy várják meg a stáblista végét, mert van ott előzetes egy következő filmhez, csakúgy mint az összes többi Marvel-alkotás végén.
Bebe
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése