A pilot epizódból leszűrt nem gyengén negatív konklúziók a mellett szóltak- többek között a sajátjaim is-, hogy a Teen Wolf nem más, mint a halandó+természet feletti lény románca centrikus misztikus sorozat koncepció alapján szabadon után gyártott produktum, ami jellegtelenül ott sorakozik a futószalagon többi társa között. Így az évad központi kérdése számomra nem annak a bizonyos alfának a kiléte volt-, akit többnyire két pislákoló piros pontként a sötétben merték mutogatni, na nem azért, mert amúgy fektettünk volna egy gerezdet a gatyánkba ijedtünkben, ha többet látunk belőle, csak a förtelmes CGI megvalósítást kellett palástolni valahogy-, (Igaz az már megint egy más dolog, hogy szerintem az azon való megbotránkozás is simán elernyeszti a záró izmainkat.)hanem: sikerül-e a sorozatnak lesikálnia magáról ezt a tömeg-termék szagot, vagy örökre így marad, és részemről béke poraira, nem nézem tovább.
Nos, talán senkit sem vág a falhoz az a megállapításom, hogy nem, nem sikerült, azonban itt egy kis csavart építek be a történetbe: ennek ellenére folytattam, egészen az évad végéig. Na most akkor a kettő hogy fér össze?
Viszonylag tartósan nagy a sodrása, helyenként kimondottan priceless a humora, a kötelező szerelmi betét pedig hál’ istennek nem olvad el egy mindent beterítő ragacsos, szirupos masszává, ami annyira émelyítő, hogy az embernek megfájdul a feje, szóval kibírható, sőt itt- úgyis letagadom később, hogy ezt írtam-, egészen aranyos.
És nevezzetek igénytelennek, nekem ennyi megtette, hogy így a nyári időszakban, - amikor amúgy is kevesebb sorozat van a talonban, amit rendszeresen követek-, figyelemmel kísérjem. Tespedős, zacsi vakargatós hámrétegrohasztó forróságban tökéletes limonádé, mikor képtelenség magasabb agyi kapacitást tanúsítani valami iránt, mégis le akarod foglalni magad valamivel.
Na, de ideje lenne rátérnem a finálé, nyomokban meg az évad spoiler szórványos kiértékelésére is:
Gyakorlatilag az összes szálat gondosan egytől-egyig elvarrták, ám egyúttal újakat is belebegtettek, nem is hiába, hiszen a széria már a zsebében érezheti a második szezont.
Az is tetszett egyébként, hogy bár a főszereplő karakterek mindegyike, kiváltképp a mellékszereplők (Lydia, Jackson) borzasztóan két lábon járó közhelyekként funkcionált, és az évad folyamán egészen emberivé, és árnyaltabbá tették őket, és milyen irónikus, hogy fizikai értelemben pedig pont hogy megszűntek emberek lenni. Lydiára kíváncsi vagyok amúgy, hogyha nem vérfarkas- amit irtó szívesen megnéztem volna, hogy a maszk mesterek, meg a CGI szakértők mihez kezdtek volna egy nőstény ábrázolása során-, akkor ugyan mi a tosz lehet. Jacksonnal kapcsoltban pedig van egy sanda gyanúm, hogy nem egészen az áhított lacrosse bajnoki gének csomagot kapja az átváltoztatásával.
Miután fokozatosan leestek Alison számára a dolgok, hogy a szokványos családi titkuk egy kicsit talán más, mint a többi, no meg, hogy az aktuális Élete Nagy Szerelme minden egyes teli hold alkalmával többet költ gyantára, ez egy enyhébb lelki összeomlást eredményezett, ami szintén realisztikusabbnak hatott, mint az, hogy egy fél perces meglepődést követően az adott szereplő elfogadja a tényt, hogy az egész világról kialakított eddigi képe egy ordas nagy fake illúziónak felelt meg.
A két legtöbb bonyodalmat szító szereplő az évad befejeztével gyorsan el is lett takarítva: a vadorzó vérfarkas vadász (figyelitek az alliterációt) nagynéni, Kate, s nem sokkal utána az alfát megtestesítő hasonlóan intenzív személyiségű Peter is elkezdte útját a földdel eggyé való váláshoz. Azt nyilván tartom, hogy a frissesség fenntartásánál fogva az a jó, hogyha semmit sem húznak éveken keresztül, de azt meg kell hagyni, hogy mindkettejüket eléggé bírtam, főleg, hogy cinikus beszólásaikkal, és a hűvös gúnnyal, ami végig jellemezte őket nem egy szórakoztató pillanatot nyújtottak.
Míg Peter egy újdonsült (de számunkra nem is annyira ismeretlen) alfát hagyott hátra maga mögött, addig Kate a brutális tüzeset okozásáról szóló vezércikket a helyi Kisvárosi Napilapban, amiből Argent papa bölcsen megállapította a belőle következő jövőképet: társadalmi kirekesztettség, és páriaság, ez vár rájuk a későbbiekben. Érdekes lesz, hogy a későbbiekben ez mennyire lesz kihangsúlyozva.
Szubjektíven nézve nekem az évad egy 10/7-et ért, tényleg egy korrekt ívelést láthattunk az évad során, mármint relatíve értve, a sorozat magához képest javult sokat, és nekem tökéletes Vámpír naplók pótlékká lépett elő, úgyhogy jövőre is sanszos, hogy maradok.
Máté
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése