8 epizód távlatában: awkward

Kicsit ugyan el voltam havazva ezzel a héttel, ami nem úgy néz ki, hogy hétfőtől ritkulni fog, épp ellenkezőleg, de senki sem tűntette fel a végzős év hátulján az összetevők között, hogy „nyomokban sok céltalan, elkockulni való szabadidőt tartalmazhat”, szóval nem mintha panaszkodnék, vagy ilyesmi. Arra viszont ugye nyilván beáldoztam egy bizonyos mennyiséget a gép előtt görnyedő óráimból, hogy valami gyorsan fogyasztható, instant, média termékkel tömjem a búrámat, ami kevésbé fekszi meg az agyi állományomat, de persze nem a szórakoztatás rovására. Az Awkward pedig az egyre kevesebb zene, és egyre több televízió csatornán pedig hibátlanul eleget tett a felsorolt jellemzőknek.

A húsz perces dózis már csak a ráadás, hogy bármelyik nap még simán be lehet szorítani anélkül, hogy radikálisabb mértékben kicsúszna bárki is a megszokott napi rutinjából. Az MTV-től ez a szó nem alpári értelmében vett habkönnyű készítmény, melynél inkább a könnyedségen, mint az émelyítő habosságra van helyezve a hangsúly.

A műfaji besorolás a dramedy címkét tapasztotta rá, az otthonául szolgáló adó révén természetesen „tini”, de tényleg sikerült olyan spontán természetességgel összeállítani, amely mellőz minden irritáló erőszakos tanítói célzatot, vagy polgárpukkasztó túlzást, hogy itt ezt a lehető legkevésbé lehet negatívumként elkönyvelni.


A sorozat, remélhetőleg arra is lehet ilyet mondani: E/1-ben íródott, ami annyit tesz, hogy a főszereplő szakadatlanul naplószerűen narrál, ez nálam már pluszt jelent, ez a jellegzetesség ugyanis eléggé a zsánerem. Az imént szóba hozott főszereplő a 15 éves Jenna a lábujjkörmétől egészen az utolsó hajtövéig maga a nagy betűkkel szedett szürke átlagosság, akinek a középiskolás mindennapjait követhetjük nyomon, amiknek csakúgy mint bárki másnál is, meg vannak a maga hullámhegyei, és völgyei, persze, illetve még azt se árt tudni róla, hogy a szokásostól eltérően jobban vonzza a kínos helyzeteket. Ezek közül az egyik ilyen szituációval veszi kezdetét a történet, de arra most nem térnék ki, tessék inkább megnézni, maradjunk annyiban, hogyha csak pár másodpercig is, de nagy vigyorgások megeresztése közben kevésbé éreztem magam reménytelen esetnek.

És hiába az újra meg újra felhasznált sablon elemek, mint a szerelmi háromszög, vagy a gimnáziumbeli nem hivatalosított de nagyon is jelenlévő hierarchia elleni küzdelem, mégis működik, mert: a, borzasztóan jóra sikeredett a casting, élén a Jennát alakító csajjal (akinek lustaságra hivatkozva nem kerestem ki imdb-ről a nevét), aki az igen megnyerő, bájos, jófej szomszéd lány formulát képviseli b, humorosan, és közvetlenül megírt forgatókönyvvel dolgozik.

10/8-, Szóval abszolút kikapcsol, és nem azon az agyatlan olyan szar, hogy már jó módon, mint a 90210, és karakterestül, mindenestül nagyon szerethető.

Máté