8 epizód távlatában: awkward

Kicsit ugyan el voltam havazva ezzel a héttel, ami nem úgy néz ki, hogy hétfőtől ritkulni fog, épp ellenkezőleg, de senki sem tűntette fel a végzős év hátulján az összetevők között, hogy „nyomokban sok céltalan, elkockulni való szabadidőt tartalmazhat”, szóval nem mintha panaszkodnék, vagy ilyesmi. Arra viszont ugye nyilván beáldoztam egy bizonyos mennyiséget a gép előtt görnyedő óráimból, hogy valami gyorsan fogyasztható, instant, média termékkel tömjem a búrámat, ami kevésbé fekszi meg az agyi állományomat, de persze nem a szórakoztatás rovására. Az Awkward pedig az egyre kevesebb zene, és egyre több televízió csatornán pedig hibátlanul eleget tett a felsorolt jellemzőknek.

A húsz perces dózis már csak a ráadás, hogy bármelyik nap még simán be lehet szorítani anélkül, hogy radikálisabb mértékben kicsúszna bárki is a megszokott napi rutinjából. Az MTV-től ez a szó nem alpári értelmében vett habkönnyű készítmény, melynél inkább a könnyedségen, mint az émelyítő habosságra van helyezve a hangsúly.

A műfaji besorolás a dramedy címkét tapasztotta rá, az otthonául szolgáló adó révén természetesen „tini”, de tényleg sikerült olyan spontán természetességgel összeállítani, amely mellőz minden irritáló erőszakos tanítói célzatot, vagy polgárpukkasztó túlzást, hogy itt ezt a lehető legkevésbé lehet negatívumként elkönyvelni.