Pretty Little Liars-, eddig a 2.évad fele után

A Pretty Little Liars , vagyis pardon, Tinik tele titkokkal,- mert az RTL klub miután beburkolta magának az ABC family egyik siker sorozatát sikeresen átkeresztelte erre a kellően degradáló címre-, a második általam hétről hétre követett széria, amelyik egy újabb fél évad zárással leköszönt egy darabig- szándékosan nem azt írtam, hogy idénre, mivel októberben még jön egy bónusz Halloween special epizód-, alighogy a szeptember megkezdte akkurátus pusztító munkáját mindenki belső harmóniáját illetőleg. Aminek, hadd jegyezzem meg, hogy igencsak örülök, mert az utolsó három részt leszámítva egyhelyben toporgás volt ez a tizenkét epizód, és az időhúzást fedező habzó szappan pedig harmatgyenge.

Alison meggyilkolása körüli rejtélyek szövevényes és tömött hálója még jobban besűrűsödött, ami alapjába véve nem egy negatívum, de egyszerűen annyira piedesztálra lett emelve ez az eset, annyira kibogozhatatlanná és egy kollektív összeesküvés elméletté vált, hogy lassan a visszájára sül el ez a mérhetetlen összetettség, és csűrés-csavarás, hogy a nevetséges jelzőbe hajlik át. Ugyanez a helyzet „A” személyével is, akinek az üzenethagyási és egyéb megnyilvánulásai röhejesen kivitelezhetetlennek és hiteltelennek hatnak a maguk lenyomozhatatlan precizitásával, a sorozat túlcsordult önmagán, és előnytelenül sok.


Egyébként körülbelül tényleg csak az utolsó rész hozott némi friss légáramlatot, ami sanszos, hogy előre fogja görgetni valamelyest az eseményeket: példának okáért megtudtuk, hogy Jenna jobban sáros, mint mi (na jó, én) azt eleinte sejtettük, vagyis nekem annyira nyilvánvaló lehetőségnek tűnt, hogy köze van Alison halálához, hogy éppen ezért eszembe sem jutott vele operálni a különféle teóriák felállításakor. Illetve most már az is ziher, hogy akár ’A’ kibenlétét nézzük, akár az imént említett halálesetet, hogy ezek a csontvázak nem csak egy ember szekrényében lapulnak.

A lányok magánélete találékonyság és előrehaladás terén nem igazán jeleskedett: Aria és Ezra közötti se veled se nélküled kapcsolata mindkét oldalról egy plusz egy fős toldással lett egy újabb szintre emelve, de úgy igazán egyik sem rázta fel maga körül a dolgokat, legalábbis a fináléig nem. Spencer és Toby kiegyensúlyozottan végig egymás szájában nyomozgattak, egészen addig a bizonyos fináléig. Calebnek hirtelen be lett rántva a kissé sztereotípan ábrázolt gazdag, és boldog anyja, vagy apja, annyira jelentéktelen volt a szál, hogy arra sem emlékszem, pontosan melyikük, de ezenkívül Hannára és rá is elmondható volt a stabilitás. Emily továbbra is a homoszexuális kisebbséget képviselve az aggódó szülők konzervatív normáit szem előtt tartva szemérmes futó puszikat, és szégyenlős érintéseket váltott egy Samara nevezetű lánnyal, aki a nevéhez kapcsolt közismert horror ikon szakadt, csapzott külsejével ellentétben egy impozánsan dekoltált szőkeség volt, sajnáltam is, mikor újfent tiszteletét tette Maya, remélem nem marad sokáig.

A szezon első felének leghatalmasabb taknyolása Aria öccsének furcsaságai voltak: örültem, hogy végre nem csak papírmasé díszletként sétáltatták egy-két szót váltva a szereplők között, a sorozatos furcsaságaival, mint a betörések és hazugságok, azt a látszatott keltették, hogy meglehet, hogy neki is köze van a központi rejtélyekhez, erre kiderül, hogy egy örökletes kleptomán pszichés labilisság miatt tette, amit tett, mi van? Hagyjuk már. Bízom benne, hogy erre még rácáfolnak.

10/6-, épphogy, érintőlegesen súrolva, de megugrotta végül a közepes lécet, a hátralevő újabb 12 részre javallott lenne, hogy merjenek lépni a nagyobb volumenű vonulatokkal kapcsolatban, én bőven beérném azzal is, ha Aria és Ezra vagy felvállalnák magukat, vagy szétmennének, csak csináljanak már valamit, mert rohadt fárasztóak így. Annyiban hagyni amúgy bármennyire is lehúztam nem tervezem, mert minden hülyesége ellenére is velem nézeti magát valamiért, mint bűnös szenvedély.